A mai családi ebéd váratlanul drámai fordulatot vett, mikor a muter mellékesen közölte, hogy ja, amúgy tegnapelőtt volt a születésnapja, és azt hitte, hogy ha nagy banzájt nem is csapunk, de legalább gratulálunk. A hugival egymásra néztünk, hogy öööö, ő annyit bírt mondani, hogy hétfőn anyagleadása lesz, én ehhez hozzátettem, hogy a macska lerágta a szerencsebambuszom legszebb hajtását (tényleg!), de mindketten éreztük, hogy ezek azért elég gyenge érvek. Úgyhogy bizonygattuk, hogy hétfőn még a fejünkben volt, egyeztettünk is valamit, csak aztán a sok elfoglaltság ugye.

Aha, a sok elfoglaltság, válaszolt a muter, mintha ki lenne szívva a nyakad, nézett rám, mire jobbnak láttam más témát keresni, szóval kínosabb volt a szitu, mint seggrészegen, egy frissen felszedett kurvával beesni egy temetésre.

(Csak a sógor örült, mert az ő anyjának pont két nappal a mienk után van a születésnapja, és ez az eszébe jutatta és jó fiú módjára gyorsan fel is hívta.)