A Gyárban előkerült két doboznyi repikulcstartó, az a nehéz fém, amibe olyan jól bele lehet gravírozni a céglogót. A probléma az volt, hogy még a régi cím meg miegyéb szerepelt rajta, szóval max analfabéta afrikai dzsungellakóknak lehetne osztogatni, annak meg elég kicsi a hozadéka. Reflexből ki akartam hajíttatni az egészet, mint értéktelen szemetet, de pár kolléga egyből lecsapott a cuccra, mint plébános az új ministránsfiúra, hogy milyen jó kis kulcstartók, adsza.

Na most a kulcstartó szerintem a világ leghaszontalanabb tárgyai közé tartozik, kábé a hűtőmágnessel és az usb-be dugható világítós teniszlabdával van egy kategóriába, amiből csak a kínaiaknak és a szuvenírárusoknak van öreme. A faszért kell egy kulcscsomóra minden szart ráaggatni, lehetőleg nagy, nehéz és/vagy plüssből való dolgokat, hadd foglaljon még több helyet. Ezért is a germán karácsonyfadíszítési kultúra a felelős, meg a visszapillantóra fenyőfás wunderbaumot aggató árnyéklobbi.

Asszem ideje volna hazmennem és lepihenni.