- Nem hiszem el, hogy mindent elkúrtok, egy kurva e-mail-címet nem tudtok rendesen beállítani?! Írni nem tudtok vagy olvasni bazdmeg?! - üvöltöttem lila fejjel a telefonkagylóba a rendszergazdiságot ellátó cég munkatársának, miután végre kiderült, miért nem kapják meg az ügyfelek két hete Barna Kollegina mailjeit, hát igen, újrarakták a gépét, és ugyanúgy képtelenek voltak helyesen begépelni a címét, ahogy az enyémet is bő két hónapja. Reggel meg az egyik nagy bank delegációjával közöltem meglehetősen sprőd stílusban, hogy a módosítási javaslatukról tárgyalni sem vagyunk hajlandók, nem érdekel a hozzáfűzött magyarázat, szó sem lehet róla, ha nem tetszik, felmondjuk az egészet.

Kezdem érteni, miért döglenek meg a '30-40-es munkavállalók agyvérzésben vagy infarktusban, szomorú vég, ráadásul még pezsgőt is bontanak majd a halálom okán, amilyen übrbunkó, veszett vadállat imidzset sikerül kiépítenem. Pedig a lelkem mélyén én is bizonytalan vagyok, szeretetre és megértésre vágyom, aki... ehhh, picsába ezzel a genny dumával, faszt vagyok érző lélek, szarok az imídzsre, ha valaki síkhülye vagy engem néz annak, továbbra is leüvöltöm a haját. Élvezettel.