Valójában a diéta áldozata vagyok, vacsora nélkül kocsmába menni elég hülye dolog. Pedig annyira önmérsékeltem, hogy csak na, a Koccintóban beértem egyetlen rozé-házmesterrel, csak aztán Olinál Dali elkezdett feltölteni Cuba librékkel. Duplákkal. És mint azt már annyiszor kifejtettem, a politikusokat, a néptáncot és a töményet nem bírom, előbb-utóbb mindháromtól hányingert kapok. Sokat elárul, hogy tíz percnyi feszült figyelem és demonstráció után sem bírta felfogni, miként kell a nyerőgépet működtetni, pedig annyira csak nem lehet már bonyolult.

A mai Tandemet határozottan passzolni kellene.