A szombat estét a hasamnak szenteltem Titusz és Réka társaságában, konkrétan elmentünk kínait enni. Megjegyezném, hogy a kínai kaja a hazánkba szakadt sokezer kínai vendégbüfés aknamunkája ellenére is jóval több az édes-savanyú csirkénél főtt rizzsel, én például száznapos tojást ettem (fekete volt és rezgett) és egy olyan kaját, amiben békésen megfért egymással a marhahús, a polipcsáp, a rák meg mindenféle növények.
Hogy aztán a Tandemben miért kellett a Jäger, meggypálesz és Calvados mellé rozéfröccsöt innom kísérőnek, arra csakis az egészséges életmódhoz való elszánt ragaszkodásom lehet a magyarázat. Csak azt tudnám, hogy akkor miért van ez a nyomás most a fejemben...?
