Gyermekkorom egyik meghatározó filmes élménye valamikor a '80-as évek első felében, 10-12 éves koromban ért. (Nem, nem a hangalámondásos német pornóra gondolok.) Éppen apai nagyanyámnál dekkoltunk, este 10 óra, lassan aludni készültünk, de a tv még ment, az MTV1, kizárásos alapon. És akkor elkezdődött egy rajzfilm, csodálkoztam is, hogy ilyenkor, de persze örültem, bár csak valami sztenderd esti mese jellegű dologra számítottam.

Ehelyett jött egy lenyűgöző, helyenként vicces, máskor nyomasztó-ijesztő történet, újszerű, sosem látott képi világ, idegen bolygók és lények, az egész annyira különbözött minden korábbi mesétől. A címe Az idő urai volt, később kiadták a képregény verziót is (ott van a polcomon), felnőttként láttam moziban is, most pedig már fenn van a neten is, szabadon megnézhető. Érdekes, mi marad meg egy gyerek fejében.