Két napja nosztalgiáztunk a hugival az apai nagyanyánk által gyermekkorunkban feltálalt reggeliken, volt ott parizer, császárszalonna, gombás tojás, na meg szafaládé, olyat már vagy 20 éve nem ettem, azt se tudom, gyártják-e még. Erre most a lépcsőházban brutálisan orrba vág az a semmivel össze nem keverhető szag, szafaládé, ó igen, beindul a nyálelválasztás és akkorákat nyelek a liftben, mintha deep throatra gyúrnék.
Most pedig megyek és eszem egy kis sárgarépát. Baszics.
