Most már egyszerre nyafoghatok betegség és meló miatt, előbbi újból lecsapott, utóbbi változatlanul eltemet. Beleköhögök az iratokba és tüsszögök a telefonba, az orromban meg annyi a turha, ami ezer ánusz síkossá tételére is elegendő lenne, a hangom pedig valamikor elmúlta magát. Szóval szenvedek rendesen.
Barna kollegina Basic™-ből előtört az anyai ösztön, folyamatosan teával itatott és olyan kedveseket mondott, hogy akármekkora suttyó köcsög is vagyok, azért lehetőleg ne haljak meg, mert akkor helyettem is neki kéne dolgoznia, meg vagyok hatva, jó érezni, hogy szeretik az embert.
