Azt hiszem, a kapcsolatban élés ugyanolyan képesség avagy tehetség - nevezzük bárminek -, mint mondjuk a zenei hallás. Ha nincs meg, bármit tehetsz, akkor se lesz belőled zenész, akkor sem lesz működő, hosszú távú kapcsolatod. Nézz körül, hány olyan haverod, ismerősöd van, aki már rég elhagyta a 25-öt, és bár vannak barátai, melója, értelmes, jó humorú, jó fej meg minden, mégis egyedül van. Nézz magadra.

Persze hivatkozhatsz mindenfélére, hogy rosszul jöttek össze a dolgok, csupa hülyével meg pszichológiai esettel akadtál össze, az igazit várod, nem a te hibád - ez szar, kam duma. Benned van a hiba, gyárilag beléd építve, egoizmus, kompromisszumképtelenség, szociofóbia, Kapálózhatsz, nyíghatsz, bizonygathatsz, a tények nem változnak. Nagy valószínűséggel egyedül fogsz megdögleni, ha lesz is gyereked, az apa nélkül nő majd fel. Evolúciós zsákutca vagy, nem más.

Ó igen, természetesen én is. Na és akkor mi van.