A Tandembe 9-re értem le, na addigra már mindenki fáradóban volt és zora is össz-vissz egyetlen sütit mentett meg nekem, egy kis fodros szélű csaffadt darabot, így jártam. Aztán 10-kor elkezdtek hazafelé szivárogni az emberek, miként a Leffe a torkomon lefelé, szolidak voltunk, mint egy Disney-rajzfilm szexjelenetei.

Az az igazság, hogy szeretem ezt az életet, a sört, a füstöt, a kocsmaasztalt, az embereket, a szövegelést, a lányok dekoltázsait. Nem tudom, meddig lehet így élni, de remélem, még jó sokáig. Olykor irigylem magamat.