- Vészhelyzet van, azonnal gyere! - rontott be a Recepciós az irodába. - Egy Ügyfél!
- Mi történt?! - pattant fel Dream a székből, felkészülve a legrosszabbra. - Pisztoly? Kés? Bomba? Lángszóró?
- Odabilincselte magát a pulthoz! - Dream érdeklődve vonta fel a szemöldökét, ez számára is új volt.

Mire kiértek az előcsarnokba, már ott nyüzsgött mindenki. Dream leguggolt a hasán fekvő középkorú nő mellé.
- Mit akar tőlünk?
- Azonnal adják át a lakásomat! - visította az fejhangon. - AZONNAL!
- Dehát még csak most húzzák a falakat! - kerekedtek el Dream szemei. A körülöttük állók közül valaki felröhögött, Dream biztosra vette, hogy a Jogász az.
- NEM ÉRDEKEL! NEKEM KELL A LAKÁS! - ordított az Ügyfél. Dream kétségbeesetten tovább próbálkozott.
- Még egy év, mire befejezzük, nézze meg a szerződésében a határidőt...
Csak artikulálatlan hörgést kapott válaszul, az Ügyfél szemei kifordultak, szájából nyál csorgott a padlóra.

- Csinálj már valamit azzal a kurva bilinccsel! - egyenesedett fel Dream, a Műszaki Ellenőrre nézve.
- Mérnök vagyok, nem lakatos - vonta meg az közönyösen a vállát. Láthatóan jól szórakozott.
- Mit tudnánk csinálni vele? - fordult Dream a Jogászhoz.
- Hát, a jegyzőhöz fordulhatnánk birtokvédelemért, aztán per, fellebbezés, alkotmánybíróság, Strasbourg... 10-15 év, és meg is volnánk...
- Nekem van időm - vakargatta az állát Dream elgondolkodva.
- Kizárt! - lépett közbe a Sales-es. - Erőteljesen gátolja az értékesítést az üvöltözésével. elriasztja a vevőket - bámult rosszalóan Dreamre, mintha az ő hibája lenne az egész. - Ez egy Ügyfél, az Ügyfélkapcsolatnak kell elrendeznie! - közölte ellentmondást nem tűrően.

Dream felsóhajtott. Már megint az ő nyakába szakadt a piszkos meló. Az Ügyfél közben elhallgatott és a pultot kezdte rágcsálni. A Recepciós megpróbálta odébbrugdosni, de a rövid lánc akadályozta.
- Hol a bilincs kulcsa? - tette fel Dream reménykedve a mentőkérdést.
- Lenyelte.
- Na jó, akkor marad a dél-német módszer - határozta el magát Dream, és bement a raktárba, de már jött is vissza egy flexszel a kezében.
- Fogjátok le és feszítsétek meg a kezét! - utasította a kollégákat, akik szó nélkül tették a dolgukat, míg Dream bekapcsolta a flexet.
- Hé, ez kővágó tárcsa! - kiáltott fel a Műszaki Ellenőr. - Nem fogja vinni az edzett acélt!
- Acélt...? Milyen acélt? - nézett rá Dream értetlenül, miközben egy határozott mozdulattal átvágta az Ügyfél csuklóját.

Vér spriccelt mindenfelé a kar csonkjából, a Sales-es káromkodva ugrott félre, de már elkésett, a vér összefröcskölte a kosztümjét.
- Hééé, harap a ribanc! - szisszent fel a Jogász, miközben a padlóhoz verte a rángatózó Ügyfél fejét, megpróbálva kiszabadítani kezét.
- Most nézd meg, mit csináltál! - nézett szemrehányóan Dreamre a Recepciós. - Nem elég, hogy reggel leetted a padlószőnyeget?! Alig jött ki a mustár belőle, csak egy órája mentek el a kárpittisztítók! - zsörtölődött tovább. - Igazán odarakhattál volna előbb egy nejlonzacskót!
- Elnézést - sütötte le a szemét Dream.
- Most már mindegy - legyintett a Recepciós. - Szólok nekik, hogy jöjjejenek vissza. Úgyis aranykártyás partnerek vagyunk, belefér.

Az Ügyfél időközben abbahagyta a rángatózást és elcsendesedve feküdt a lucskos padlószőnyegen. Dream kipiszkálta a kézfejet a bilincsből, amiről a Jogász már rutinosan húzta is le a kopott karikagyűrűt.
- Akkor már szólj a Globusnak is, hogy kanyarodjanak erre a furgonnal - mondta Dream a Recepciósnak, a hullát méregetve. - Lehet vagy 60 kiló, az 3.000 forint...
- Jaj de jó - örvendezett a Sales-es. - Már úgyis alig volt kávépénz!
- Ehhh - fintorodott el a Jogász, elhelyezkedve az egyik fotelban, lábait kényelmesen felrakva az Ügyfél hátára, miközben a gyűrűt fényesítgette az ingujjával. - Sose szerettem a Különleges Vagdalthúst...
- Jaj, ne legyél már ennyire sznob! - rótta meg Dream.

- Is there any problem? - dugta ki fejét a Gyárigazgató az irodájából. Kopasz fején csak úgy csillogott a neonfény. - What's this mess? - nézett a földön heverő, véres tetemre.
- Nothing - válaszolt Dream. - Just the usual buisness.