Időnként úgy érzem, mintha legalább két személyiség twistelne bennem. Az egyik mindig menne, kutatna új élményeket, hajszolna mindent, ami árt, nem csak két végén, de középen is égetné a gyetyát, nem érdekes, mibe kerül, mivel jár, mi lesz holnap - hisz' lehet, nem is lesz holnap. A másik nyugalomra vágyik, biztonságra és békére, szelid örömökre, állandóságra. Hol az egyik vezeti a buszt, hol a másik, kíváncsian várom a karambolt.
Persze lehet, hogy szimplán fáradt vagyok. Ma mindenesetre itthon maradok - a holnap meg... faszom tudja.
