Akkor most irány Tokaj, ami a szívemnek hagyon is kedves vidéki falvak közé tartozik, szemben mondjuk olyan távoli, periférikus régiókk, mint Cegléd vagy Érd, melyeknek Romániához csatolása valószínűleg fel sem tűnne nekem. Szóval 36 óra kultúrtúrizmus következik, élvezzük a táj bukolikus szépségét, a elgyönyörködünk a népművészet tárgyiasult remekeiben és felkeressük a helyi művelődési ház könyvtárát is, hogy hódoljunk az írott szó múzsáinak.
Meg állítólag a bor se rossz, na majd meglátjuk, milyen arrafelé a rozéfröccs.
