Ismét sikerült éjfél után hazaesni, ezúttal Budáról egy jó vacsora és három sör után. Itthon előbb kilapátoltam a macskaszart, majd összetakarítottam a macskahányást, végül kifésültem a dögből a feleslegesnek ítélt macskaszőrt1. A jószág az összes műveletet lelkesen végigasszisztálta, amivel tovább rontott a helyzeten és saját idegrendszerem állapotán.
Most pedig olyat teszek, emit már három napja nem: megnézem a mailjeimet, jaja, a szokásos időzavar, ha az ilyesmire nem mennek rá emberi kapcsolataim, akkor semmire.
1 Ez így nem helytálló, egy macska valójában kizárólag felesleges szőrt tartalmaz.
