Este átmentem kultúrlénybe, legalábbis kísérletet tettem rá. Vár, Mesterségek Ünnepe. A kibaszott nosztalgikus lelkem miatt - régi majálisok, kasasos nyalóka és lufi - vettem törökmézet, utoljára 20 éve ettem ilyet és úgy emlékeztem, isteni kaja. Hát nem az. Viszont 600 HUF volt 10 dkg, a kofa az én kb. 8 dkg-os adagomért (fütyülva a matematika és az etika alapszabályaira) szemrebbenés nélkül elkért 1.050 HUF-ot, igen, ez drágább, mint a bélszín vagy a libamáj, pedig a cimke szerint csak cukor, keményítőszörp és színezék az egés, tudom, megérdemlem.

A mézes törköly és a mézes barack bezzeg nem okozott csalódást, ahogy a Töki Pompos sem, vannak még megbízható pontok a világban, jó tudni. Este 10-kor pedig már a cigány tánc alapjat próbáltam elsajátítani, de a sikerhez alapvetően hiányzott belőlem az az izé, na, ritmusérzék, szóval kurva szar cigány lennék. nem kéne ezt erőltetnem.