A kéretlen jótanácsokat, hát azokat nagyon tudom rühelni. Mert vagy ócska közhelyek ("Meg vagy fázva? Igyál sok teát!"), vagy a helyzet igencsak felszínes ismeretéből levont, természetesen téves következtetés alapján születnek ("De csúnyán köhögsz, igyál rá X szirupot, az használ!" - "Aha, köszi, de tüdőrákom van..."). És az ilyen barmokkal nem lehet mit kezdeni, full jóindulat totál ostobasággal kombinálva a legveszélyesebb koktél. Kevés emberrel vagyok olyan jóban, hogy kérés nélkül belemondjam a pofájába, csinálja ezt vagy azt, mert úgy lesz neki jó.

(Szóval a trolin megszólított az öregúr, hogy milyen közel tartom a mobil kijelzőjét a szememhez, miért nem megyek el orvoshoz, hogy írjon egy erősebb szemüveget, az embernek vigyáznia kell a látására stb. Ó igen, te fasz, köszönöm, most már tudom, mit kell tenni, mert eddig nyilván nem tudtam, mit csináljak még másképp, na mondjad, hallgatlak!)