Megtaláltak általános iskolai osztályomból, hogy 20 éves találkozó szerveződik, hát nem voltam oda a boldogságtól. Azt az osztályt én kifejezetten rühelltem, az emberek 2-3 kivételtől eltekintve vagy a tompa agyú suttyók, vagy a besózott magológépek közé tartoztak, szánalmasan lehangoló évek voltak. Jellemző, hogy egyikükkel se tartottam semmiféle kapcsolatot, se mail, se telefon, most is csak a hugi iwiw-kontaktján keresztül találtak meg. (Pont az egyik normális arc, amúgy.)

Valószínűleg macho módon intézem el a szitut ("Légy férfi - hazudj!"), majd jól lebetegszem vagy külföldön leszek, jaj-de-sajnálom, kurvára nincs kedvem a 0-15 éves gyerekfotókhoz, sittes történetekhez meg az államigazgatás területén befutott karrierekhez. Olyan kellemes volt az emúlt 20 év nélkületek, kár volna felrúgni ezt a szép hagyományt.