Jack-kel épp hazafelé tartottunk a Tandemből1, mikor a Kálvinon leszólított minket a barnásszőke csaj, hogy mi merre, metróilag. És örömmel mutatta a héber nyelvkönyveket, amiket aznap szerzett be, mi meg összenéztünk és sokat mondóan bólogattunk, ahogy az két zsidótól el is várható ilyen szituációban. És Jack nagyon kedvesen megpróbálta bemutatni, mennyire jó fejek is vagyunk mi, feldobva nekem a sok leütendő magas labdát, csak hát ő túl fáradt és álmos, én meg túl részeg voltam a sziporkázó alakításhoz.
Azért annyira nem lehettünk rosszak, mert a lány a Nyugatiban végül csak elkérte a telefonszámomat, és meg is csörgetett, hogy nekem is tuti meglegyen az övé. Kíváncsi vagyok, vajon fel is hív-e.
1 ahol mellesleg gondosan deponálták az ernyőmet, és még meg is dícsérték, hogy szép a fogantyúja
