Igen, tudom, ennek is el kellett jönnie, állni az utcán, a hajam leüvöltve és minden belevágva a pofámba, oda. Hogy nem is szerettem, hogy egyetlen indokom se igaz, amit a szakítás okaként felhoztam, hogy ő nem olyan, nem is gondolta azt, nem is érzett úgy, nem értek semmit. Teljesen félreértelmeztem mindent, bolhából csináltam elefántot, most akkor vagy eltérő univerzumban élünk, vagy amit én fehérnek látok, azt ő feketének és fordítva. Egyik sem szívderítő.

Csak azt nem tudtam meg, hogy akkor mi is motivált valójaban a szakításra. Biztos szimplán hülye vagyok és kész. Elkúrt péntek este, elkúrt élet, elkúrt világ.