Még mindig a Gyárból jelentkezem, túl a 12. munkaórán és a 4. liter lájtkólán, már a beleim is pezsegnek, és még csak nem is böföghetek hangosan, tekintettel arra, hogy többesben senyvedünk a gályapadon.
És sejtésem szerint ezt a posztot a közeljövõben nem fogják túl sokan olvasni, ugyanis ma érte el a hír a "külsõs" netes közösséget, hogy hosszas betegség után négy napja meghalt egy 17 éves bloggerlány, aki szintén itt írt. Szóval most soktízezren rohamozzák éppen az oldalát, hogy elolvashassák az utolsó hónapjainak a történetét, a blogol pedig a mûködõképesség határán van, ahogy kinéz, hamarosan összeomlik, csoda, hogy eddig bírta.
Állatok vagyunk mind, ugrunk a tragédiára, az élõben közvetített szenvedésre, bár elvégre errõl is szól a blog...