A farkasvakság, hát az ocsmáns egy dolog. Ahogy fogy a fény, szürkületkor a szabadban, egy félhomályos kávézóban, egy pályaudvar gyéren megvilágított csarnokában, akárhol - egyből árnyékokra és homályos foltokra hullik szét a világ. Elmosódó alakok, üvegen-fémen csillogó értelmetlen fények, mindenre rámásziik a sötétség. És ilyenkor az ember hunyorog, majd nekivág a távnak, és közben a fehér bot hasznán morfondírozik, de inkább töröm az utat a tömegben, szétrúgva-átgázolva mindenen, mintsem hogy félreálljanak, mert hát erről szól az élet baszics, küzdelem és kék foltok.