Hosszabb ideje nős (mármint nővel rendelkező, kapcsolatban élő stb) haverjaimmal csevegve többször is feltűnt, hogy időnként valamiféle nosztalgikus irigységgel tekintenek rám. Merthogy a szabad élet, bulik, kalandok, izgalmak. Csak hát ez belülről inkább magánynak, folyamatos szívásnak és kilátástalanságnak tűnik. Jó, valóban vannak nagy piálások, dumálások meg időnként igencsak erotikus élmények is, de ez messze nem az a permanens kéjmámor, aminek távolról tűnik. Egyszerűen csak a szomszéd fűjéről van szó, semmi többről. És persze szerintem meg az övék zöldebb.