A fürdőgatyámat persze nem találtam meg, naná, még jó, hogy a haverok már lent dekkoltok, így mire leértünk Korával, vettek nekem egy újat. Egy tapadós Filát, azt a fecske fazonút. Alig volt kisebb a kelleténél. Na most én ilyenben utoljára gyerekkoromban, úgy éreztem magamat, mintha mindenki a seggemet bámulná rosszalóan, érzésre ilyen lehet beballagni a Bazilikába "Imádok szopni" feliratú pólóban.

Aztán kifelé mindez már nem számított, mikor a kabinban öltözés közben hirtelen azt vettem észre, hogy a földön fekszem és nem érzem a lábaimat, és tök fura minden. Na jah, a Sors, az a büdös kurva, hogy mindig emlékeztetnie kell, nehogy már túlzottan élvezzem az életet (mert a barlangfürdő amúgy valóban csúcs volt). Persze alapvetően én basztam el a dolgokat, mint mindig.

Na majd folyt köv.