Tulajdonképpen ágyneműért mentem be a Kikába, textil-hetek, akciók, mifene. Aztán leragadtam a poharak előtt, merthogy 10 éve vettem utoljára poharakat, és azóta rendesen leamortizáltam a készletet. (Egyszer ugyan megkértem a hugit, hogy hozzon már másfél tucattal, jó nagyokat, hát hozott is, 18 darab vázát. Nem vicc.) Úgyhogy elkezdtem pakolni a dobozokat, fehér- meg vörösboros, aztán pezsgős, és vizes is, ez ugye az alap. Továbbá likőrösek, pálinkásak meg martinisak, és voltak szép sörös kelyhek, hogy ne a dobozból kelljen inni, elvégre kultúrember vagyok vagy mi a fasz. És találtam jeges kávéhoz való poharakat is, aztán megtelt a kocsi, púposra.

Még szerencse, hogy Ákos bevállalta, hogy elfuvaroz Tituszhoz partizni, gondoltam, legfeljebb kocsikáznak kicsit a poharak is, csak hát a kocsi már fullra volt, mit mondjak, rég nem nézett már rám ilyen csúnyán, mint amikor meglátott a másfél köbméternyi pohárral. Talán amikor a 80 kg-os fém/üveg étkezőasztalt cipeltettem fel vele a hatodikra, két éve.