Nah, belecsapott a szar a ventillátorba, a Gyárigazgató lekérte a netezési naplóinkat, hogy ki, mikor, mit nézett. Aztán eligazítás volt, ékes héber nyelven, tulajdonképpen tolmács se kellett volna hozzá, annyira egyértelmű volt: akit ezentúl a 9-17 órás intervallumban privát nethasználaton érnek, az szárnyak nélkül ismerkedhet meg a repülés élményével.

A vicc az egészben a gárda kollektív felháborodása és besértődése volt, mintha a munkaidős netezés alanyi jog, valamiféle juttatás lenne, és jöttek a megjegyzések a túlórákról, a dohányzó kollégákról meg ilyenekről, azt hittem, leszakad a pofám, okés, ez van, sárosak vagyunk, fogjuk be a szánkat és kész, ez van, beszoptuk, mint első választó a kampányígéreteket.