Alkonyatkor, egy szál semmibben az erkélyen szexelve vizuálisan örömszerezni a szembeszomszédságnak, az milyen dolog már, főleg egy olyan visszahúzódó, gátlásos egyedtől, mint én, mindegy, legfeljebb fellendül a kínai távcső-import.
Reggel meg Ditta hívott, hogy menjünk ma is strandra, elgondolkodtam, milyen programom van a mai napra, semmi sem jutott eszembe, de valami zavaró érzés azért volt, okés, mondtam, de inkább csak délután. Majd a csevej után fél órával beugrott, hogy ma van anyám születésnapja, családi ebéd, és áldottam a sorsot, hogy rossz memóriám mellé a sors hozzám vágott valami ösztönösséget is (ami mondjuk nem működik a romlott kajákkal kapcsolatban, ezért is fosok-hányok viszonylagos rendszerességgel az életben).
