Hát itthon vagyok végre, ami jó dolog, egy köteg iratcsomó társaságában, ami már kevésbé az, a nap legszebb perceit pedig két, buján összefonódó kakaós palacsintának köszönhettem. És dilemma van, keményen, a gyárigazgató azt mondta, enyém a brigád, azt és úgy csinálok, ahogy akarom, őt csak a végeredmény érdekli, kvázi élet-halál urát játszhatok, tetszés szerint. De persze nekem kell a delikvens elé odaállni, a szemébe nézni és közölni vele: Ki vagy rúgva.

És ez borzalmas érzés, émelyítő és nyomasztó. Siratom azt a nem-is-oly-régi Dreamet, aki a nap végén levette az overalt, gondolatait pedig igazságosan megosztotta a punci, a haverok, a dugás, a piálás, a szex és a szimpla döglés között.