Az események előre láthatóak voltak, mondjuk azt már megszoktam, hogy a kedves és törékeny Hanus lazán asztal alá iszik, de hogy egyedül zabáljon annyit, mint mi Dalival együttesen, azért az elgondolkodtató. Kaja amúgy rendben volt, Szöszi alkotta a tepsis sült krumplit, én meg a baconos-aszaltszilvás pácolt pulykát, na jah. Viszont az az üveg jager határozottan túlzás volt, aludnom kellett volna menni 11-kor, nem Olihoz búzasörözni, mivel már akkor mozgáskoordinációs problémákkal küszködtem, konkretice alig bírtam járni. Nem baj, legalább van min filóznom, például hogy miként kerültem haza?. Fájok fejileg. És készültek fotók is, bár eddig még nem mertem megnézni őket...