A tegnap este olyan nyomasztóan horrorisztikus volt, hogy Godzila is sírva kuporodott volna a sarokba, a mamáját szólongatva. Lakógyűlés, 4-től fél 11-ig, vagy 200 dühös ember, én meg egy pódiumon (az építtető egyik képviselőjeként), fapofával, a képembe világító reflektorokkal, egy üveg ásvnyvízzel, merev derékkal, kollektíve megátkozva. Valaki megsimogathatná a hátamat, de per pillanat egy tarkólövést is pozitívumként értékelnék.