Üres a város, aki nem húzott le a Balatonra, az otthon liheg a besötétített szobában. A metrón a csajok olyan ruhákban (?) tartanak a strandra, hogy egy muzulmán ország férfilakosságának jelentős részével az akut agyi vérhiány végezne a látványtól. És többen is érdeklődve nézegetnek egy borostás, idiótának tűnő fazont, aki ingben-nyakkandővel kókadozik egy ülésen, és közben félhangosan variálja a wazze, baszics, rohadt stb. szavakat. (Nem teszem fel a költői kérdést.)

Estére befutott az első programajánlat, bográcsozás és kollektív grafitti, sok színes festékkel, ügyvédcsaj barátomék házának van egy tök fehér fala, és már nagyon unják. Hát, amit én oda tervezek, azt nem unni fogják, hanem lemszelni. De villámgyorsan...