Állok a pult mellett, bor és pipa, örülök a nyuginak és hogy mindjárt lesz jó zene, mikor hirtelen felbukkan a csaj, és olyan boldogan üdvözöl, mintha bizony egyszer is kerestem volna az elmúlt hónapokban. Harmadik kérdése már az És van barátnőd? Van, kamuzom rezzenéstelen arccal, erre ahelyett, hogy elköszönne, leül, hogy de jó, egy közös este, és elkezdi nyomni az éjsötét szöveget. Hogy lehet valaki ennyire hülye?! Azért, mert egyszer, tök ismeretlenül,
részegen, aztán messziről elkerül, hogy nem fogja fel, hogy ha bármit is akarnék, felhívtam volna, most meg nem egyszavas válaszokat adnék, a poharamba bámulva?!

Aztán feladom, nem akarok bunkó lenni, mondok valamit és lelécelek, otthagyom Hobót meg a bort (utóbbi mondjuk a kisebb szívfájdalom). Hogyan közölje az emnber udvariasan, hogy köszönőviszony OK, de nem akarok egész este "csevegni", mást meg végképp nem? Nekem kurvára mindegy, hogy egy csaj alacsony vagy magas, sovány vagy kövér, szőke vagy barna, 20 vagy 40 - csak buta ne legyen, mert attól falnak megyek és sikoltok! És tudom, hogy legközelebb bunkó leszek, mert nem vagyok hajlandó még egyszer lelépni a törzshelyemről, csak azért, mert valaki ennyire nem veszi észre magát. Ez volt Dreamdancer idegbeteg monológja.