Az előbb kaptam telefonon egy nagyfőnöki leb*szást, ráadásul nem is magam, hanem Virgonc miatt. Merthogy (idézek) lusta (nem igaz), nem csinál forgalmat (ez igaz), panaszkodik, hogy nem lehet betegszabadságra menni (tényleg nem lehet), meg hogy túl sok a munkaidő (pedig minden vasárnap szabad, és van még havi plusz 1, azaz egy db szabadnap is...). És hogy merem én ezt meghallgatni, azonnal rendre kellene ilyenkor utasítanom (ez a vezető kötelessége ugyebár), és rögtön jelenteni a nagyfőnöknek, aki majd jól ki fogja osztani (és szvsz 1-2 hónap múlva ki is fogja rúgni). És tartsam magam minnél távolabb tőle.

Dühös vagyok és hányingerem van. A nagyfőnök miatt, aki halálra melóztat mindenkit, ami egyrészt embertelen, másrészt hülyeség, mert aki túlhajszolt és fáradt, az szarul dolgozik, viszont előbb-utóbb megpattan (én meg kereshetek újabb balekokat). Virgonc miatt, aki nem bírja felfogni, hogy vagy tartja a száját, vagy ha nem bírja, akkor lelép, de részegen pofázni szimpla idiotizmus. A ker.vez. miatt, aki kedvesen bemószerolta Virgoncot. És magam miatt, hogy nem állok a sarkamra és nem állok ki azok mellett, akikkel pedig egyetértek, helyette suttyomban új munkát keresek. Fel kéne hívnom Virgoncot, és figyelmeztetni, hogy balhé lesz. Persze semmi értelme. de ha nem teszem meg, holnaptól undorodni fogok még a tükörképemtől is.

Ez nem volt egy túl vicces bejegyzés.