Az elmúlt hónapokban folyton azon hisztiztem, hogy lassan minden barát, haver, ismerős bepárosodik, szaporodik és hasonlók és lassan vadászni kell a szabadidőpartnerekre, legyen szó piálásról vagy szexről. Még szerencse, hogy én is hanyatlok, mint a nyugati civilizáció, a hajdani 4-5 korsó sör 2-3-ra esett vissza és hát Kovi se engem hívna elsőként, ha maratoni pornót akarna forgatni, lassan eljutok a Hofi által megénekelt szintre (ha felül vagyok, szédülök, ha alul, fulladok, ha meg oldalt, akkor nem látom a tévét). Sok ez a 40 év baszics, asszem ideje elgondolkodnom a jövőről, egyelőre a megállapodás(?!), egy jó öregek otthona (...) és a szívinfarktus tűnnek a legéletképesebb alternatívának.