Mivel némi zavar támadt az Erőben, a doki heveny kísérletezésbe kezdett. Rajtam. Ami még nem lett volna gond, magas a tűrésküszöböm, többször éltem már kapcsolatban, de az, hogy az elmúlt éjjeleken két óránként felvert a vekker, már nekem is sok volt, mostanra kábé olyan lerongyolódott és elhasznált lettem, mint anális gang-bang rekordkísérlet után a főhősnő záróizmai.

Jah, ilyesféle élményekről számolnak be a kisgyerekes szülők is (alváshiány, nem análgang-bang), hát nem tudom, hogy lehet hosszabb távon alvás nélkül élni, meg azt sem, ilyen felállás mellett hogy nem halt még ki az emberiség. (Hüllők! Azok tudják baszics, hogy kell élni. Mármint az a részük, amelyik még nem halt ki.)

Most pedig megyek aludni.