Korábban már írtam egy hosszabb posztot - amit lusta vagyok visszakeresni - Hogyan ne alkudj lakásra? témakörben, na most itt a folytatás, Hogyan érd el, hogy teljesen komolytalanként kezeljenek? Amiben az a szép, hogy ezeket pont azért dobják be a K. Ügyfelek, hogy nagyon, de nagyon komolyan vegyék őket, kiemelt figyelmet kapjanak meg hasonlók. (Csak azt tudnám, minek.)

1. "Én komoly ügyfél vagyok!"

Igen, akármennyire is viccnek tűnik, vannak, akik ezzel indítanak, nem is olyan kevesen - és ezzel máris mindent elmondtak magukról. Mert ugye a cipőboltban, amikor kinézel egy pár csukát és kéred a méretet az eladótól, neki se kezded mondogatni, hogy te komolyan cipőt akarsz venni, szükséged van rá, nézze csak meg, mennyire elkopott a lábadon lévő. Nyilván azért próbálsz cipőt, mert kell, vagy kelleni fog, de ha csak szórakozásból, az se gond, az eladó nem fog elzavarni akkor se.

Akik azzal indítanak, hogy ők mennyire komoly vevők, azok szinte mindig az épp csak a lakáskeresésbe belevágók, akik azt se tudják, akarják-e ezt az egészet és ha igen, akkor sincsenek konkrét preferenciák - és nincs is ezzel gond, el kell kezdeni mindent valahogy. Csak kíméld meg a másikat a komoly-dumától, hadd ne kelljen már fapofával bólogatnia, hogy hát persze.

2. "Azonnal szerződök és fizetek!"

Nem, nem fogsz. Ez nem egy kiló kenyér, alaposan megnézed, mit is veszel, és ez is a természetes. Itt is igaz az, mint az előzőnél, hogy a gyors döntés és fizetési készséget a bizonytalanok hangsúlyozzák előszeretettel, mintha csak táblát akasztanának a nyakukba Ne számíts gyors üzletre! felirattal.

3. "Csak ekkor érek rá!"

Ha neked kizárólag szombaton 3 óra megfelelő időpont egy lakás megtekintésére, azzal nem azt üzened, hogy te mennyire fontos és elfoglalt ember vagy, hanem hogy ebéd után a Tecsóba menet pont útba esik a ház és akkor már miért ne néznél be. Aki valóban lakást keres, az bizony nagyon is rugalmas, mert tudja, hogy a jó lakás manapság is gyorsan el tud kelni - ha nem ilyen vagy, azzal azt jelzed, hogy téged ez az egész nem érdekel különösebben és akkor bizony te se csodálkozz, ha nem kezelnek VIP-ként.

4. "Engem minden lakás érdekel."

Na ne már. A cipős példára visszatérve: aki túrabakancsot, magassarkút, futócipőt és gumicsizmát próbálgat felváltva, az tényleg csak szórakozik. Ha téged egyszerre érdekelnek az egy, két és három szobás lakások az egész városban, akkor a) lökött befektető vagy (kizárt), b) a konkurenciától jöttél felmérni a terepet, c) szórakozásból nézel lakást. És bármennyire is valószínűtlen, ez szokott a háromból a leggyakrabban bejönni, az embereknek negyon hülye hobbijai tudnak lenni.

És még két dolog a végére. Egyrészt a tapasztalt ügynök kábé két perc alatt hajszálpontosan levágja, kiféle-miféle vagy, mennyire vagy "potenciális". Mondhatsz te bármit, a testbeszéded, a kérdéseid, a viselkedésed úgyis elárul, aki veled szemben ül, az ugyanis abból él, hogy mennyire jól ítéli meg (és kezeli) az embereket.

Másrészt meg semmi tragikus nincs abban, ha arra jutnak, te még nagyon az elején vagy a dolgoknak. Ugyanúgy mosolyognak rád, megkapsz minden szükséges infót, megnézhetsz mindent, amit csak meg lehet - mert egyszer talán valóban potenciális vevő leszel és az ügynök azt szeretné, ha jó emlékeid lennének róla és visszatérj majd, akár évek múlva is. És nyugodj meg, a "potenciálisok" se kapnak extra bánásmódot, ha azt akarod, hogy benyálazzák az ánuszodat, azért máshova kell menned.