Politikai puffogás következik, ne olvasd tovább, csak a dühöt próbálom kiadni.

Merthogy dühös vagyok, rohadtul. A nép láthatóan nem fogja fel, hogy a legutóbbi alkotmánymódosítás mit is jelent valójában, hogy ez nem pár jogász-értelmiségi magánszívfájdalma. Ezzel a módosítással a Vezér¹ megkapta az abszolút hatalmat, mostantól akármit akar, mond, képzel, abból pillanatok alatt törvény lesz, senki és semmi nem áll többé az útjába - csak be kell emelni az alkotmányba és kész is van.

És az a rendszer, ahol a Vezér aktuális szeszélyétől függ, hogy bűncselekmény lesz-e a homoszexualitás, megszüntetik-e a magántulajdont vagy a Dunába lőnek mindenkit, akinek a nevét felírják a listára, az biztosan nem demokrácia. Ó, hogy a Vezér ilyeneket biztos nem rendelne el? Épp most pakoltak bele annak az alaptörvénynek gúnyolt szemétbe egy halom olyan rendelkezést, amelyekről egyszer már megállapították, hogy alapvető emberi jogokat sértenek. Na és akkor mi van, szarnak rá. Attól, hogy az aktuális Vezér normális (nem az), hozzáértő (nem az), jóindulatú (nem az), még nem lesz demokrácia az önkényuralomból. Nem kell mindent megtenni - elég a tudat és a lehetőség, hogy megteheti. A Kádár-rendszer is így működött, nem kellettek a gulagok.

Nem, nem mondom, hogy hirtelen diktatúra lett a demokráciából, ez egy folyamat², ami már régebben elkezdődött, a végét pedig nem látjuk, egy határt azonban átléptek és most a szürkületi zónában vagyunk. A következő határ egy év múlva lesz, a választások elcsalásával, nem találgatok, hogy azt is átlépik-e, a jelek szerint az akarat megvan. És néhány ezer ember kivételével csak bambán nézünk, na jó, legfeljebb panaszkodunk, hogy mennyire rossz nekünk, pedig megérdemeljük, mindent, mert mi hagytuk, hogy így alakuljanak a dolgok.

És igen, lesz ez még rosszabb is.

¹ Ja, tudom, formálisan a parlament, de hát Kádár, Sztálin vagy Hitler is rendelkezett parlamenttel, gondosan válogatott birkanyájjal, amely gondolkodás nélkül bármit megszavaz.
2 Diktatúrák nem csak erőszakban és vérben születnek, megvan az a 80 évvel ezelőtti sztori Németországból, amikor egy szabad, demokratikus választáson győztes párt a hatalmi ellensúlyok hiányát kihasználva, tulajdonképpen törvényes eszközökkel és kertek között számolta fel a demokráciát? Nem egyetlen nap alatt, hanem egy folyamat során, lépésről lépésre.