Miután szombaton a tipikus vidéki élettel és kultúrával ismerkedtem Gödön egy kocsmában, vasárnap már csak a kedvenc fotelemre meg a nagyképernyősre vágytam a hűvös lakásban. Na ekkor futott be a délutáni telefon, hogy menjek. Mentem.

Valamikor éjfél felé már ismét vidéken voltam (valami Rákoskeresztúr nevű faluban), ismét egy kocsmában (a jól csengő Szomjas Csuka névre hallgatott) és sztoikus beletörődéssel néztem, ahogy köpcös és rendkívül részeg barátom nullára amortizálja magát és a berendezést. A háttérben Tankcsapda üvöltött és minden ragadt a vértől, a padló, a pult és mi is, mintha valami elkefélten beteg Tartantino-filmben lettünk volna. (Gyerekek! Soha ne igyatok egy este egy liternél több töményet! A tömény rossz!) Mire hazaértem én is meglehetősen romos voltam és úgy néztem ki, mint Dexter egy laza hentelős buli után, öreg vagyok én már az ilyesmihez baszics.

De ma este tuti fotel meg tévé, esküszöm.