Egy kis unalmas gazdaságpolitikai elmélkedés, nyugodtan nyomj egy skipet.

Igen, megint borul az agyam, sms-adó, telefon-adó, csekkadó, nem mintha eddig nem szipolyozták volna bőven a bankokat és telefontársaságokat, akik persze továbbhárították ránk amit csak lehetett. És nem, nem a multikat sajnálom, mondjuk gyűlölni sem gyűlölöm őket csak azért mert nagyok és nyereségesek, erre épül a kapitalizmus. De aki egyszerű fejőstehenet lát csak bennük, az valóban csupán egy hülye paraszt.

A helyzet ugyanis az, hogy a jól működő pénzügyi rendszer és (a XXI. században) a kommunikációs-informatikai rendszer a gazdaság alapja, kenőolaja, energiaitala, nevezzük bárhogy, ha ezekkel gond van, előbb-utóbb az egész gazdaság behal. Ebbe pelemocskolni olyan, mintha elkezdenénk homokot keverni a síkosítóba, már kis adag is nagy fájdalommal jár, mondhatni odabasz az aktusnak, ilyet csak a mazohisták és a gyáva és végtelenül idióta politikusok csinálnak, akik csak Excel-táblázatot látnak a monitoron és nem hajlandók tudomásul venni a legalapvetőbb gazdasági törvényszerűségeket sem, melyek pont olyan szigorűak és következetesek, mint a fizikai törvényei.

És egy kis történelmi példa a végére, jó fél évezredes. 1492-ben a mélyen katolikus Ferdinánd és Izabella kirakta az összes zsidót a frissen létrejött Spanyolországból, ami egyrészt mai szemmel nézve csúnya dolog volt, másrészt azonban ennél is súlyosabb cselekedet: hiba. A mórok kiűzése után ugyanis a zsidók működtették a félsziget teljes pénzügyi rendszerét és a kizsuppolásuk után ez a szektor gyakorlatilag behalt. Hiába ömlött a következő 100 évben elképzelhetetlen mennyiségű arany Spanyolországba a gyarmatokról, amiből a világ leggazdagabb országává válhattak volna, ez a vagyon gyakorlatilag kifolyt a spanyolok kezéből, eredménye pedig mindössze pár épület és a Nagy Armada volt. Az arany ugyanis egyszerűen nem tudott oda eljutni, ahol valóban szükség lett volna rá termelő tőkeként, a gazdaságba, és amíg a fejlett pénzügyi rendszerrel bíró Németalföld és Észak-Itália gyarmatok nélkül is virágzott, a spanyolok a XX. századig megragadtak az agrárországok szegénységében. (Amúgy pont ugyanezt játszották el a portugálok is.)

Szóval ha Brüsszelből nem basszák tarkón egy lapáttal a gazdaságpolitikánkat senki ne számítson semmi jóra.