Sok más rossz tulajdonságom mellett (a tömények intolerálásától a pohár- és evőeszköz-sznobizmuson át a szőrhullatásig) mániákus Apple-júzer is vagyok, ha például óvszert is gyártana a cég tuti, hogy folyamatosan felgumizva járnék. Szóval gondolom nem meglepő, hogy tegnap, mikor épp haldokolva vonszoltam magam hazafelé a gyárból (jaha, nátha), valahogy betévedtem a Westendbe és vettem egy új iPad-et, igen, szerelem volt első látásra, az a mély, különleges és csodálatos érzés, amiről a költők regélnek és amit eddig (az Apple-kütyükön kívül) csak egy húsimádó pizza bírt kiváltani belőlem.

A szerelemnek viszont ára van és ez az Apple-nél nem a szokásos 10-12 ezer (plusz extrák), szóval úgy döntöttem, eladom az iPad 2-esemet. 18:02-kor dobtam fel a cuccot egy Apple-portálra, két perccel később megcsörrent a telefonom, háromnegyed órával később pedig már zsebemben volt egy szép kerek összeg, amiből a vevő akár egy alap, de vacsiúj notebookot is vehetett volna, nem csak egy használt táblát - de hát ilyen a szerelem, nem számít, ha nem mi voltunk számára az elsők. (Ja, a pina se kopik el a használatban.)