Ez most hosszú lesz és politikai jellegű, szóval jobb, ha átugrod.

Fiatalabb koromban sokáig bizonytalan voltam, valóban a "jó" oldalon állok-e, nem lehetséges-e, hogy az úgynevezett jobboldali-konzervatívoknál (nevezzük őket egyszerűen konzervatívnak) van az igazság. Aztán az egypk első marihuána-legalizálási tüntetésen, ahol megjelentek az őrjöngve ordibáló, habzó szájú ellentüntetők is, hogy szétzavarják azt a békésen ácsorgó pár ezres tömeget, ahol én is álltam, megértettem, mi a valódi különbség a liberálisok és a konzervatívok között és megszűnt minden korábbi kétségem.

A liberális azért küzd, hogy mindenki úgy élhessen, ahogy akar, a konzervatív azért, hogy úgy éljenek, ahogy ő akarja.
A liberális ha szív is füvet, nem akarja, hogy mindenki szívjon, a konzervatív viszont nem csupán elutasítja a füvet, de elvárja, hogy mindenki így tegyen.
A liberális az olyan összetett kérdésekben, mint az abortusz, a leginkább érintettekre, a terhes nőkre hagyja a döntést és akkor sem próbálna abortuszra rábeszélni senkit, ha ezen az illető élete múlhat. A konzervatív nem elégszik meg azzal, hogy ő elutasítja az abortuszt, hanem mindenkire rákényszerítené saját döntését.
A liberálist nem zavarja, hogy vannak, akik hittanra járatják a gyereküket, a konzervatívot viszont zavarja, hogy van, aki nem járatja.
A liberális ha el is utasítja a házasságot, esze ágában sincs fellépni az intézmény ellen. A konzervatív nem elégszik meg azzal, hogy ő "nem él bűnben", de szociálpolitikai, adózási eszközökkel előnyben is részesítené a házasokat és gyerekeiket.
A liberális agyán át se villan, hogy mindenkinek az ő szexuális preferenciáját kellene követnie, a konzervatív - aki persze hetero - nem viseli el, ha valaki nem az ő ízlése szerinti partnert választ.
A liberális szerint mindenki szabadon hangot adhat véleményének és nézeteinek, a konzervatív elhallgattatna minden hangot a sajátján kívül.
A liberális az egyenlőségben hisz, nem követel magának több jogot, mint amit másoknak ad. A konzervatív felsőbbrendűnek tartja saját nemzetét, vallását, eszméit és persze alsóbbrendűnek minden mást.
A liberalizmus a szabadságról szól, a konzervatívizmus a mások feletti totális uralomról.
A liberális sokszínűnek látja a világot és úgy is szereti, a konzervatív számára minden fekete-fehér. (Ezért nem képes megérteni és kezelni a problémák többségét.)
A liberális a jövőre koncentrál, a konzervatív a múltra - és itt a vége.

A konzervatív ideológia épp úgy nem győzhet még középtávon sem az idő ellen, ahogyan a múltban élő, téveszmés Don Quixoténak sincs esélye a szélmalmokkal szemben - elbukik, mert el kell buknia. És ez mindannyiunk szerencséje, az övék is, zárja az eszmefuttatást egy "mi lett volna, ha..." jellegű történet.

Apai családomból több országgyűlési képviselő is kikerült a századok folyamán, egyikük a XIX. század reformországgyűlésein volt vármegyéjének egyik képviselője. A jegyzőkönyvekben rögzített szavazások alapján az a klasszikus magyar nemes volt, akin Petőfi előszeretettel gúnyolódott, konzervatív a lelke legmélyéig, aki elutasította Széchenyi minden haladó eszméjét. Ha sikerrel járt volna és valami varázslat folytán mind a mai napig megőrizte volna az ősi értékeket, akkor most egy feudális Magyarországon élnénk, a jelenlegi radikális jobboldali konzervatívok nagy része jobbágykunyhókban nyomorogna, a maradék szerencsések vargák vagy tímárok lennének, halálra adóztatva, politikai jogok nélkül és a jóléti helyzet valószínűleg alulról súrolná Észak-Koreáét. Az ősiség miatt nem lenne működő hitelrendszer és bankok, elmaradt volna a teljes polgári átalakulás és minden. Ja, én persze ősi jogon szavazhatnék, adót se fizetnék és élhetnék ugyanabban a cifra nyomorban, mint derék őseim. A konzervatívizmus diadala, hát gratulálok.