Déja vu a köbön.
Három hónap után kimentem az erkélyre és rögtön egy felháborodott galambba és két tojásba botlottam, a szokott helyen. Az idióta állat januárban állt neki költeni baszics.
A muterrel is megosztottam az infót, aki a szokott empatikus módon reagált: engem kiröhögött, a madárra meg pikírt megjegyzéseket tett, hogy igazán megtanulhatna már védekezni. Erről áttért az én védekezésemre, majd megérdeklődte, hogy kell-e egyáltalán és dugok-e eleget?
Tulajdonképpen irigylem a galambot, őt tuti nem szivatja ennyit az anyja.