Éppen a lányok szobájában voltam, mikor bejött az egyik csaj a könyvelésről egy kávésbögrével a kezében.
- Figyu, van rizstejed? - fordult oda az egyik kolleginához.
- Nincs, de van zabtejem...
- Oké, az is jó lesz.
Nem szóltam egy kurva szót sem, de valószínűleg a nőkkel és a műtejekkel kapcsolatos vélemény meglehetősen kiült a fejemre, mert azonnal szimultán vigasztalásba kezdtek, hogy nincs semmi baj, nyugodjak meg és hogy a tehéntej egészségtelen(??!!).
Visszavonultam a szobámba, belerogytam a bőrfotelbe és első felindulásból átállítottam a teló szabvány sms-jelzőhangját vuki-üvöltésre. Valahogy helyre kellett billentenem a világ normalitásának az egyensúlyát, érted.