A negyedik pohr Cuba Librét már határozottan megéreztem, amire több mentségem is volt. Az első, hogy azok a poharak valójában korsók voltak, ezzel meg is adtam magamnak a felmentést a gyíkság alól, jaha, tudok én nagyvonalú is lenni. Magammal. Aztán ott volt a szokásos hajsza a Gyárban, nem, nem is a szokásos, durvább, és barbárabb, mint Conan fénykorában, már több barátom is jelét adta az aggodalmának. (Jack pölö minden komment nélkül átküldte a társkeresős regjét, amivel asszem azt üzente, hogy meló helyett inkább dugnom kellene.)

Tegnap kiszámoltam, hány évem van még a nyugdíjig.