A házibulik mindig jók, főleg ha másnál vannak.
Állni egy régi bérház folyosóján enyhén imbolyogva, egyik kézben bor, a másikban cigi (nem, semmi nikotin) és próbálok halkan röhögni. Wombat. Aztán hajnali fél 3-kor a Szerájban kebabot eszünk Jófiúval, ahogy nyilván a fél város, a tömeg alapján, másnap pedig délig alvás és mexikói kaja.
Ebből nem lehet kiöregedni.
