Szóval esküvőre mentem, csütörtök délelőtt és Veresegyházára, amiről az anyakönyvvezető fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy város, én pedig voltam annyira kultúrlény, hogy nem röhögtem fel hangosan. (Szemben a menyasszonnyal, mikor megkérdezték, hogy akar-e, de aztán csak összejött az igen.) Exek esküvőjére amúgy mindis örömmel megyek, most meg ráadásul csak a legszűkebb család volt ott, na meg én, mondjuk nem a régi szép idők miatt, hanem a menyasszony tanújának utánfutója szerepében. Azt az élményt viszont senkinek se kívánom, mikor az asztalnál odafordul az emberhez egy éltes hölgy, ölében az unokájával és megkérdi, mi van már a blogommal, ilyenkor bevillan az összes pinás-kurvás-bebaszós-egyebes poszt, a népszerűség átka baszics. (Azt bezzeg sose mondja senki, hogy wow, szóval te vagy az, akinek a legnagyobb farka van Újlipótvárosban, hiába kérek minden csajt a terjesztésére. Kénytelen leszek pólót csináltatni.)

Ja és végül persze utalványt adtam, na és, az IKEÁ-t mindenki szereti, mi lehet pompásabb egy Beddingénél?!