A Gyárigazgató 50. születésnapját a Városligeti-tó partján tartottuk és nem sajnáltuk a pénzt meg a luxust. (A Gyárigazgató állta a cehet.) Helyben grillezték a borjút és a libamájat, volt lazac és vajhal, vadkacsaleves fürjtojással meg 4 emeletes torta, fehér kesztyűs pincérek töltötték a borokat meg amit csak akartunk (nálam egy 2003-as késő szüretelésű tokaji furmint vitte a pálmát) és közben szólt a jazz - szóval tipikus építőipari buli volt, családias, könnyes és talajrészeg. (Hogy miért is bontottuk fel a főnök pálinkáját az est egy későbbi részében amit előzőleg mi adtunk neki, arra már nem emlékszem, de a 60 fokos cucc még most is marja a beleimet.)

Aztán egy még későbbi időpontban azon merengtünk, mennyire kibaszottul szerencsések vagyunk a Gyárral meg a Gyárigazgatóval, majd a teljes érzelmi giccsbe fordulás előtt leléptem és csak most bazmegolok, amiért otthagytam a bedobozolt torta-válogást.