A meglepetésbulimat majdnem elbasztam, ugyanis a hugi már péntek délelőtt elhelyezett három tortát meg pár mártogatóst a hűtőmben arra számítva, hogy úgyis túlórázom és a Gyárból megyek J-vel találkozni. Én viszont nem így gondoltam és pont a hugi csekkoló hívásakor léptem be az ajtón, aki ezt megtudva azonnal rosszul lett és belezokogott a telefonba, hogy rohanjak át hozzá, ha még életben akarom látni. Én persze rohantam, mint vidékiek a vegyesboltba, ha leakciózzák a gumicsizmát, közben a hugi ugrasztotta Dalit, aki gyorsan leköltöztette a hűtő extra felszereltségét az ötödik emeleti folyosóra, majd nekiállt társadalmi életet élni a lakóközösség tagjaival, akik érdeklődve nézték a mobil cukrászdát.

Miután meggyőződtem róla, hogy a hugi életben marad (a kis szemét még arra is megkért, hogy fogjam a homlokát hányás közben, ami végül persze elmaradt) visszatértem a kecóba zuhanyozni, úgyhogy Dali és az időközben csatlakozott Jack további kellemes órát tölthetett az ötödiken, majd miután végre elhúztam a belemet megszállták a kecót és amíg Dali a hugit szórakoztatta segítség címén, Jack további mártogatósakat készített, amíg sorban érkeztek a vendégek kurva sok kajával és piával. Közben én nagyon jól elvoltam J-vel a Falk Miksa egy teraszán, konkrétan el se akartam indulni, pedig akkor már mindenki rám várt. Az pedig csakis a sors kegye lehet, hogy rendes szokáásomtól eltérően az előszobában ezúttal valamiért nem rúgtam le a cipővel együtt a farmert is, így legalább nem alsógatyában voltam, mikor felgyulladt a villany.

És mondjanak bármit, egy ilyen buli akkor is megható, nem a lufik, a zászlók meg a 38 szál gyertya, hanem a sok, gyakrabban vagy ritkábban látott arc miatt, akik néhány kivételtől eltekintve mind Dream-nek vagy DéDé-nek hívnak (és akik nem is voltak teljes létszámban jelen). A buli amúgy kifejezetten szolidan és kármentesen zajlatt, csupán négy 30 literes szemeteszsák telt meg másnap az üres borosüvegekkel és sörösdobozokkal. Ja és Survivor ezt is túlélte.