Ma voltam egy helyen, ami olyan volt, mint a pesti Hyatt, csak jobb, uszodával, színházzal, kártya-, kondi- és tornateremmel, elegáns étteremmel, élő zongora-zenével a cukrászdával kombinált társalgóban, ahol a márvány, bőr és polírozott fa elképesztő mennyisége tombolt, simán kiosztottam magamban az öt csillagot. Na ez egy nyugdíjasotthon volt, ahol a sógor anyja éldegél egy három szobás lakosztályban, csak a terasz nagyobb, mint a hálószobám, komolyan kedvet kaptam az öregséghez.
Aztán megrendeltem a világ legdrágább szemüvegét, az, hogy egy hónap múlva ismét ki kell jönnöm az utolsó simítások miatt, igazából mellékes költség, jobban el fogok adósodni, mint Görögország. Vajh' mennyit ér meg az ember látása?
Nos. Az a színház. Ott a villalakók lépnek fel tippem szerint. Musicalek, népi játékok, humoreszkek. Ehhez képest a korai elmúlás... nem mondom, hogy preferált, de mindenképpen... alternatíva.
Illetve döbbenten állok. Hogyan lehet egy bekezdésen át hozsannázni egy nyugdíjasotthonról, miközben letudja a bárokban felbukkanó Natasákat egy félmondattal.
Hacsaknem a GILF az új MILF.