Ez a reggel is úgy kezdődött, mint az összes többi, de már 10 másodperccel a felkelést követően szar fordulatot vett az egész: a zuhany alá állva kiderült, hogy nincs víz. Az első gondolatom az volt, hogy basszamegakurvaéletbe, a második pedig hogy mégiscsak érdemes lenne elolvasnom a liftajtóra kiragasztott papírokat, mert indőnként releváns infókat is közölhet.

Aztán jött a cselekvési terv kidolgozása. Bemehetnék melózni így, büdösen és borostásan is, gondoltam, de hát a beosztottak lojalitásának is megvannak a határi, a reggeli szájszag pedig ennél erősebb kötelékeket is képes felbomlasztani. A következő logikus ötlet az volt, hogy halottnak tettetem magam, ez egész népszerű megoldás az állatvilágban vészhelyzetekben, a szag is stimmel, csak egy volt a gond, hogy ma elég sok dolgom volt a Gyárban, szóval most nem halhatok meg (a lelkem a vállalatot illeti meg).

Úgyhogy maradt a muter, gyorsan átsasszéztam a reggeli piperecuccokkal egy kora 90-es évekbeli hasitasiban, közben azon ritka alkalmak egyikét éltem át, amikor azt kívántam, bár közelebb lakna a muter és tisztába raktam magamat. (A hasitasira a Gyárban is beszóltak, pedig igyekeztem feltűnésmentesen eljutni az irodámig.) Vajon meddig nem lesz víz?