A kocsmából már éjfél után leléptem, hátrahagyva Milenát, Jacket és a söröket, kimaradva egy kellemesen ajlas lerészegedésből, de így is Zarek telefonja ébresztett 11-kor, hogy helló, itt vagyok. (Dali hajnali telefonos ébresztésén most lépjünk túl.) Azt is Zarektől kellett megtudnum, hogy az erkélyemen már nem tojások vannak, hanem két galambfióka (posztoljak fotót?), aztán elmentünk beszerezni pár nélkülözhetetlen cuccost.

A háros alsógatya még oké is volt, az átmeneti kabát is ésszerű vásárlás volt, ahogyan a farmer is. A randizós inget illetően már felmerült bennem némi kétely, úgyhogy a cipő elől mereven elzárkóztam. Viszont azt még most sem értem, miért hagytam magamat rábeszélni a négy székre a Quatro Mobiliben (tömör tölgyfa, varrott bőr, igazi olasz munka), nálam hülyébb impulzusvásárló nem él Újlipótvárosban (vagyis a világon), az hót ziher.

Most megyünk lecsót főzni.